Közel másfél évtizedes aktív pályafutása idején a századvég egyik legmodernebb költője. Líráját legtöbben Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő költészete mellett helyezik el a magyar irodalomtörténetben. A korabeli kritika elismerően szól szülőföldjét, a Nyírséget bemutató verseiről, az utókor pedig szimbolizmusát, filozofikus költeményeit értékeli inkább.  Ő ír először szabadverseket magyarul, ezeket a költeményeit ritmikus prózának nevezi.  

Család

l855. június 8-án született a Szabolcs megyei Anarcson (Az általa hibásnak tartott anyakönyvi bejegyzés szerint 12-én született, több lexikon szerint pedig másik évben, ám a Petőfi Társaság egyik ülésén maga Czóbel tisztázta a dátumot). Nemesi előneve Balogfalvi, melyet Mária Terézia idejében kapott a család. Bátyja, Czóbel István (1847-1932), a kor jelentős idealista gondolkodója, nővére Emma (1850-1949) pedig Huszár Imre felesége, majd élete végéhez közeledve az írónővel és annak festő barátnőjével együtt az anarcsi kúria lakója.

Írói indulás

Kilencéves kora óta ír verseket (eleinte németül), de publikálni csak 35 évesen, Justh Zsigmond hatására kezdi őket. Sógora, Mednyánszky László, a festő mutatja meg a verseket Justhnak. Mivel az arisztokrata Czóbel család anyagi helyzete fokozatosan megrendül, a legkisebb lány számára az írás megélhetési forrásnak is ígérkezik. Az író saját bevallása szerint ez nem jelent számára releváns jövedelmet. Első verseskötete, a Nyírfalombok 1890-ben jelenik meg, ezt egy évtizeden át szinte évente újabb kötetek követik.

Tanulmányok

Visszaemlékezéséből tudjuk, hogy gyermekként nem tűri a korlátokat, ezért nem adják szülei nyilvános iskolába. Ötévesen megtanul olvasni, játékbetűket rakosgat össze, amit szülei, félve a korai tanulás veszélyeitől, elvesznek tőle, ám ekkorra már a könyvekkel is egész kitűnően boldogul. Nevelője Scheffer Fanni, tudományosan képzett, művelt német nő. Angol, francia és német nevelők veszik körül, jól beszéli a nyugati nyelveket, ez később levelezésében, sőt naplójában is megfigyelhető lesz. A korabeli szalonműveltség mellett komoly tudományos képzésben is igen korán részesül.  A család évente néhány hónapot a fővárosban tölt a gyermekek neveltetését segítendő.

Később Czóbel hosszabb tanulmányutakat tesz Svájcban, Angliában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban. Többször hallgat órákat a Sorbonne-on. Főként esztétika és irodalmi előadásokat látogat, de matematika előadásokra is bevetődik, mesterének Lemaître francia kritikust tartja. Mindemellett buddhista tanulmányokat folytat, melynek hatása költészetében is tetten érhető.

Párizs-élmény

Kedvenc kulturális közege a francia főváros, ahol megismerkedik a kortárs irodalom és képzőművészet modern nagyjaival (Baudelaire, Verlaine, Berge, Cazalis, Balzac, Bourget, Zola, Maupassant, Flaubert; Delacroix, Manet, Besnard). Kéziratban hozzáférhető Párizsi naplója, melynek első szakasza 1901-ben tett utazását írja le, a második pedig az 1909. jan. 23. és máj. 26. közötti időszakról íródott. Francia vendéglátója és állandó kísérője Melchior de Polignac.  Polignac fordításában több költeménye jelenik meg francia lapokban, ő fordítja Lélekvándorlás c. drámáját is franciára (1897).

Másik kísérője és lakótársa Párizsban Büttner Helén (barátai Bobnak becézik), a német festőnő, akivel később évtizedeken keresztül osztja meg anarcsi életét. Érdekli Párizs társadalmi élete, foglalkoztatják az emberek, a diáknegyedet (ahol Bobbal szobát bérelnek) éppúgy ismeri, mint a frekventált kulturális és társasági tereket (a Louvre-t, a Luxemburg-parkot, a Szajna-partot), de Justh és Polignac révén bejáratos a Champs-Élisées és a Faubourg Germain elegáns szalonjaiba is. Az Új Idők megbízásából rendszeres látogatója a párizsi kiállításoknak, melyekről a lap hasábjain is beszámol.

Hazai társasági élet

Rendszeres látogatója Fesztyék irodalmi szalonjának a Bajza utcában, ahol Jókaival is többször találkozik (először 1894. jan. 6-án, az író ötvenéves jubileumi ünnepségén), valamint a Wohl-nővérek szalonjának is (ahol korábban Arany János és Liszt Ferenc is gyakran megfordult) szívesen látott vendége. A Koszorúban Bajza utca 21. címmel megjelent visszaemlékezésében beszámol a szalon életéről és rendszeres látogatóiról, a Justh Zsigmond, Mednyánszky László, Aggházy Károly, Czóbel István, Wohl Janka, Gyulai Pál, Vadnay Károly és mások társaságában eltöltött  órákról. 1910-ben barátnője, Teleki Sándorné (Szikra) ajánlására a Petőfi Társaság is tagjává választja, melynek felolvasóülésein haláláig többször aktívan szerepel. Míg István bátyja él, az anarcsi kúria is tudósok, művészek találkozóhelye, ahol  a Czóbel-testvérek izgalmas szellemi közegben társaloghatnak a kor társadalmi problémáiról, filozófiáról, irodalomról, művészetekről.  

Magánélet 

Az irodalomtörténet több lehetséges férfitársat, szerelmet, potenciális férjjelöltet (Olgyai Viktor festő, Forgách László birtokos, Justh Zsigmond író) fedez fel Czóbel életében, s általában a finomlelkű művész irtózásában látják okát annak, hogy az író egész életében társ nélkül marad. Ehhez a feltételezéshez ő is hozzájárul a ’90-es években írt naplójegyzeteivel, leveleivel, melyekben érzékeny lényétől idegennek nevezi a földi élvezeteket, a testi közösséget, a házasságot. Ugyanakkor később évtizedeken keresztül él együtt Büttner Helén festőnővel, akivel leveleinek, naplójának tanúsága szerint kapcsolata meglehetősen szoros, meghitt és a rendszeres napi együttlétnek köszönhetően túlmutat a sokat hangoztatott művészbarátságon.

Visszavonult évek

Czóbel utolsó kötete 1914-ben jelent meg, ám ő egészen a haláláig aktív maradt. Művészbarátai közül egyre kevesebben élnek már, nem talál igazi támogatókra, akik írásait közölnék, írói pályáját segítenék. Anarcsi elvonultságában folyamatosan dolgozik, 1947-ben bekövetkezett halálakor számos befejezett munkája marad publikálatlanul. Ezek jó részét azóta sem sikerült fellelni a hagyatékban. Kis Margit Czóbelről írt monográfiájában beszámol a kéziratban maradt Sárkánydalok c. verseskötetről, egy novellagyűjteményről, a Szú c. regényről és az 1941-ben befejezett Báthory Erzsébet c. tragédiáról.
1943 nyarán elveszíti Bobot, aki úgy hal meg, hogy Czóbel nincs mellette, éppen egy tátrai szanatóriumban gyógyul; az élmény okozta lelkiismeretfurdalásról az író máig kiadatlan naplójában számol be. Czóbel Minka 1947. január 17-én hal meg, 92 éves korában.

-források: Kis Margit monográfiája a költőről, naplók, levelek-