WOHL STEFÁNIA

wohls head

Névjegy

Születésnap: 1846. március 24.
Nem:

Írói álnév: Báró O–y
Nyelvek: magyar, angol, német, francia
Vallás: evangélikus
Halál ideje: 1889. október 14.
Kötetei:

Ismerősök:

Család és gyerekkor

Középosztálybeli, evangélikus hitre tért zsidó családba született. Édesapja, Wohl Sándor, honvéd orvosként részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, édesanyja, Wohl Mária (szül. Löwy) művelt nő volt, akinek társaságát olyan tudósok keresték, mint Ballagi Mór vagy Schedius Lajos. A szülők gondos nevelésben részesítették lányaikat. Rá és nővérére gyerekkorukban a legnagyobb hatást, visszaemlékezéseik szerint, az anyai barátnő, Brunszvik Teréz tette, aki többször vigyázott rájuk, és irányította szellemi fejlődésüket. Wohl Janka zárkózott, élénk képzeletű gyerekként jellemzi húgát, aki gyakran elbújva mindenki elől talált ki meséket.

Irodalom és sajtó

Újságírói pályáját 1866-ban a Divat című lapnál divatlevéllel kezdte, amelyet szellemes, egyéni stílusával, aktuális közéleti utalásaival, a tárca színvonalára emelt. Fokozatosan haladt előre a ranglétrán, társszerkesztője lett az újságnak, majd 1870-ben maga mellé vette Jankát. Az 1872-ben nővérével közösen indított A nők munkaköre című lapnak még ő volt a főszerkesztője, de a két évfolyam után a Magyar Bazár című divatlappal való egyesítéskor, feltehetőleg romló egészségi állapota miatt, a vezető szerepet Janka töltötte be.

Tizenkilenc éves korában jelentkezett regekönyvével a hazai irodalmi életben, amelynek egyes darabjai már korábban napvilágot láttak a sajtóban. Többek között Arany János szólt elismerőleg róluk. A kötetbe gyűjtött történetek termékeny módon merítettek az Andersen-mesék eszköztárából. Szerteágazó tudományos érdeklődését mutatják publicisztikái, amelyek társadalmi, politikai és irodalmi kérdésekkel foglalkoztak. Olyan külföldi lapok munkatársaként is dolgozott, mint a Revue Internationale (szerk. A. de Gubernatis) és a Scotsman. A kisebb lélegzetvételű írások mellett (útirajz, cikk, elbeszélés, tárca) később a regényírás felé fordult. Főműve, az Aranyfüst (1887), a dualizmus kori Magyarország társadalmi, politikai berendezkedésének visszásságait ábrázolja a felső körök életvitelén keresztül. A mű igazi nemzetközi bestsellerré vált, pár év leforgása alatt németül, angolul, lengyelül és franciául jelent meg. Péterfy Jenő éles, maliciózus bírálatában elhibázottnak tartotta a művet, ugyanakkor több magyar, illetve külföldi recenzens dicsérte a témaválasztást, a jellemábrázolást, a karakterek plasztikus kidolgozását, és az érzékeny lélektani megfigyeléseket. A vegyes fogadtatás és egyre súlyosbodó betegsége visszavetette a munkában. Éva című elbeszéléskötete (1888) után nővérével közös útiélményeit szerette volna sajtó alá rendezni (Élők és halhatatlanok), de halála miatt ez már nem valósult meg.

Jelentősége

A nővérével szerkesztett Magyar Bazár fontos pozíciót töltött be a 19. század második felének magyar irodalmában és nőmozgalmában az igényes, modern törekvésekre fogékony szépirodalmi melléklete, és a nők művelődését, munkavállalását támogató rovatai révén. A Wohl-nővérek hathatós kultúra- és társaságszervező tevékenységének fő eleme a párizsi szellemű, exkluzív szalon, amely a kor neves értelmiségeinek, művészeinek, politikusainak kedvelt találkozóhelye volt.

Az egyik vendég, Jókai Róza így emlékszik vissza ezekre az összejövetelekre: „Liszt Ferenc körül, elképzelhető, milyen társaság áll, ül, térdel. Öreg volt már. Ritkán adott koncertet. Nem kell magyarázni, hogy amikor Jankáéknál játszott, milyen boldogan hallgatta őt ott Pest minden társadalmi rétege, aki bejuthatott. Mert kicsi volt a lakás – három szoba – nagyon meg kellett a vendégeket válogatniok. Kicsi három szoba, de rafinált ízlés, ahol a színek, tónusok összehangoltsága, a virágok sokasága pótolja az anyagok pompáját. Mi, hosszúlábú emberek, emlékszem, alig tudtunk leülni a rokokó székecskékre. De ha nagyobbak lettek volna a bútorok, még kevesebb hely lett volna, nem fért volna el annyi, annyi különböző életsíkon álló, okos, híres vagy előkelő férfi és annyi, de annyi szép, még szebb, előkelő és még előkelőbb asszony. (…) Mindenki megtalálta azt, amit keresett. Az egyik szobában Bösendorfer-zongora mellett a legmagasabb lelkiséget, a romantikát. A másikban a lelki gurmék táplálékát: rafinált párizsi kultúrát, szkepticizmust, analízist és – cigarettafüstöt. A harmadikban harcteret: a hódítani és meghódolni vágyók harcterét.”

Wohl Stefánia szépirodalmi munkássága lélektani megközelítésével és problémaérzékeny látásmódjával a 19. század végén megújuló társadalomkritikai regénytörekvések egyik képviselőjének tekinthető. Nőhőseinek konfliktusai, öntudatos és szellemileg autonóm karakterjegyei pedig előrevetítik a századforduló “Új Nő” (New Woman) alakját.

-Mészáros Zsolt-

Fotók

Városok:

Szülőhely: Pest

Lakhelyek: Budapest, Nákó-ház - Mérleg utca 3. (V. ker.), Budapest, Nádor utca 26. (V. ker.), Budapest, József tér 14. (V. ker.)

Idővonal:

1846 
születési év

1862-től
 
rendszeresen publikál a hazai sajtóban

1865

megjelenik Regekönyve

1877
megjelenik nővérével, Jankával együtt írt Beszélyek és tárcák című elbeszéléskötet

1881 őszén 
olaszországi körút nővérével, Jankával

1883
 
megjelenik Egy szerelem életrajza című regénye

1887
 
megjelenik Aranyfüst című regénye; megismerkedik Justh Zsigmonddal

1888
 
megjelenik Éva című elbeszéléskötete

1889.
 okt. 14.
meghal tüdőbajban; megjelenik  az Aranyfüst (Rauschgold) német nyelven 

1890
 
megjelenik az Aranyfüst angol (Sham Gold) és lengyel (Szych) nyelven; megjelennek Hátrahagyott iratai

1896
 
a chicagói világkiállításon posztumusz érmet és oklevelet kap Aranyfüst című regényéért

Iskolák, munkahelyek:

Tanulmányok: magánúton

Kiadói: Athenaeum, Méhner Vilmos, Révai

Szerkesztői munkák: Divat (1866-1872), A nők munkaköre (1872-1873), Magyar Bazár mint a nők munkaköre (1873-1889)

 

Kedvencek:

Társaság
Cigányzene
Divat
Free business joomla templates