TORMAY CÉCILE

tormay head4

Névjegy

Születésnap: 1875. október 8.
Nem:

Nyelvek: magyar, angol, német, francia, olasz, latin
Vallás: római katolikus
Politikai nézetek: keresztény nemzeti, antiszemita
Halál ideje: 1937. április 2.
Kötetei

Ismerősök:

1870-80-as évek

Tormay Cécile anyai és apai ágon is német bevándorló családból származik. Anyai dédapja, Spiegel József az 1820-as évekre Pest egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb vállalkozójává lép elő, Széchenyivel és Pollack Mihállyal dolgozik együtt. ’31-ben nemességet kap, és felveszi a Tüköry nevet. A Tüköry család az 1830-40-es években kezd elmagyarosodni. Tüköry József lánya, Cécile nagyanyja, Hermina egy magyar nemeshez, Barkassy Imréhez megy feleségül.

Apai nagyapja, Krenzmiller Károly 1845-ben magyarosítja nevét Tormayra – Tormay Károly Tolna megye főorvosa, a szekszárdi kórház igazgatója. Felesége, Huber Antónia Hannoverből települt át Magyarországra. Tíz gyermekük születik. Béla, Cécile apja, a mai Állatorvosi Egyetem tanára, majd igazgatója, 1901-től államtitkár.

Cécile Pesten, a Fürdő utca és Mérleg utca (ma József Attila utca) sarkán található házba születik, melyet nagyanyja – aki egészen haláláig itt él – apjától kapott hozományul. A család 1905-ig lakik itt, majd az épületet el kell adniuk a Kereskedelmi Banknak (ma a Belügyminisztérium épülete áll a helyén).

A régi ház című regényében, mely egy német család asszimilációjának témáját járja körül több nemzedék életének bemutatásán keresztül, ráismerni családja történetére. Antiszemitizmusa tükrében érdekes momentum a regényben, hogy az asszimiláció a németekre vonatkoztatva simán és gördülékenyen mehet végbe, a nemzethez tartozásnak csak az érzés és az alkalmazkodni akarás a mértéke; a zsidókat viszont idegennek, szinte fenyegető ellenségnek ábrázolja.

Iskoláit magántanulóként végzi; német, olasz, francia, angol, latin nyelven tanul; tanítónői képesítést szerez.

1890-es évek

Írói pályáját Ritoók Emmával és Czóbel Minkával együtt Gróf Teleky Sándorné, más néven Szikra szalonjában kezdi. 1892-től publikál novellákat az Ifjú Magyarországban, a Magyar Géniuszban, a Virágfakadásban, a Fővárosi Lapokban, a Magyar Hírlapban. Első sikereit külföldön aratja: Firenzében megismerkedik a fasiszta Gabriele D’Annunzio íróval, emiatt a Revue de Paris folyóirat és a Calman Levy kiadó szerzői közé kerül.

1900-as évek

Apja 1906-ban meghal, ezután csak úgy tudja anyja és saját megélhetését biztosítani, hogy Ferenc Józseftől az elszegényedett fiatal földbirtokos nemes lányok részére létrehozott ún. „alapítványi hölgy”-i rangot szerez, ami szerény állandó jövedelemmel és társadalmi szereplehetőségeit kitágító „asszonyom” megszólítással jár – egyébként soha nem ment férjhez.

Kádár Judit irodalomtörténész szerint nemcsak az egzisztenciájában fenyegetett, önreflexióra képtelen dzsentri szükségszerűen irracionálissá váló gondolkodásmódja vezethetett zsidógyűlöletéhez, hanem női mivoltában való meghasonlottsága is – férfiak iránti, leplezett ellenérzéseit a zsidók elleni gyűlöletté transzformálta. Írásai és két életrajza tanúsága szerint nem volt fontos férfi az életében, a Bujdosó könyvben apját csak megemlíti, míg az anya a családot összetartó erős személyiségként, Tormay számára fontos alakként jelenik meg, akihez nyilvánvalóan mély érzelmek fűzték. Háború előtti írói imázsát egy szicíliai származású olasz nő, Francesca ’Orsay segítégével alakította ki, akihez tizenöt éven át szoros kapcsolat fűzte – 1899 és 1914 között húszszor látogatta meg Firenzében.

1910-es évek

1911-ben jelenik meg első regénye, az Emberek a kövek között, ami itthon szinte visszhangtalan, Olaszországban azonban nagy sikerrel folytatásokban közli egy folyóirat.1914-ben második regénye, A régi ház hozza meg számára a magyarországi hírnevet. Akkori népszerűségével ellentétben a regény ma az irodalomtörténészek véleménye szerint didaktikus: sematikus, elnagyolt karakterek, gépiesen szimmetrikus és tendenciózus cselekmény és szerkezet jellemzi, a mese és a realista regény furcsa keveréke.A mai olvasó számára annak a hiátusnak a betöltése teheti érdekessé, hogy nemigen született a német családok asszimilációjával foglalkozó szépirodalmi mű a magyar irodalomban.

Ezután első regényét is újra előveszik, ’11 és ’21 között hatszor adják ki, ’42-ben film is készül belőle A hegyek lánya címmel Farkas Zoltán rendezésében.

Az első világháború elvesztése, az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság időszaka, a román megszállás, Trianon – mindez megrázó hatással van rá, fordulatot hoz az életében.

Ritoók Emma és gróf Zichy Rafaelné segítségével 1918-ban megalapítja a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, melynek haláláig elnöke marad. A tagság egyes források szerint eléri az egymillió főt; a szervezet karitatív és politikai célokat tűz maga elé: a ’20-as és ’22-es választások során fontos szerepet játszik a női szavazatok biztosításában a jobboldali, keresztény-nemzeti pártok számára. Tormay barátai között sok az arisztokrata; Ritoók Emma visszaemlékezése szerint munkamegosztás alakult ki közöttük, ő a középosztály hölgyei között, Tormay pedig az arisztokraták között toborzott tagokat.

A Károlyi-kormány idején Tormay részt vesz az ellenforradalmi szervezkedésben, a tanácsköztársaság alatt vidéken bujkál az internálás elől, majd ’19. november 16-án ő köszönti Horthy Miklós kormányzót a magyar asszonyok nevében a Parlamentnél.

1920-as évek

1920-ban megjelenik a Bujdosó könyv első része Az őszirózsás forradalomcímmel; 1921-ben a második rész A proletárdiktatúra címmel. A könyv az irodalomtörténészek szerint a Horthy-rendszer politikai céljainak támogatását szolgálta, nyíltan antiszemita mű, mely szándékosan fogalmaz homályosan a műfajmegjelölést illetően, és egyszerre állítja be a művet mérvadó forrásnak és szépirodalomnak. Számos jel utal arra, hogy nem valódi, hanem utólag megírt álnaplóról van szó. A szöveg az érzelmekre fókuszál, elfogult, ezért kizárja a kritikus befogadást. Mivel Tormay személyes kapcsolatai feltűnően a társadalom egy meghatározott körére koncentrálódtak, ezek a határok látókörének határait is jelentették, így nem adhatott árnyalt képet az eseményekről, könyve híven tükrözi viszont saját osztálya lelkiállapotát.

Ebben az időszakban megnő a politikai propaganda szerepe a bizonytalan helyzet miatt (Horthy kormányzóságát sokan átmenetinek tekintik, a külföldre menekült vörösök is reménykednek Moszkva segítségében), így Tormay hangja nem tekinthető kirívónak a korban. A szélsőséges kijelentések és a szenvedélyes stílus miatt nem szabad készpénznek venni a szöveg bizonyos állításait, figyelmeztetnek az irodalomtörténeti elemzések, melyek arról is szólnak, hogy a könyv szándéka nyilvánvaló: a nyugati közvélemény előtt a demokrácia üldözöttjeként szereplő baloldali vezetők szavai hitelének rontása, illetve a nyugati közvélemény szimpátiájának felkeltése Magyarország iránt. A szöveg belpolitikai jelentőséggel is bírt, mivel akkoriban nemcsak a jelenért, de a múltért is harcok folytak, így jellegzetes múltértelmezések láttak napvilágot, melyekben a Monarchia és annak felbomlása foglalta el a központi helyet korszakhatár jellege és változást előidéző jelentősége miatt. A Bujdosó könyv memoárok egész sorába illeszkedik, melyeket a bal- és a jobboldal egyaránt termelt; mindet a jelen vitáihoz kapcsolódva írták meg, a csoportérdek és -nézet képviseletére, ún. önéletrajzi asszimilációként; ezek a szövegek jelentős identitásképző és -erősítő szereppel bírtak.

1922-ben Klebelsberg Kunó felkéri a Napkelet című folyóirat szerkesztésére, melyre elsősorban „nemzeti munkaként” tekint.

Becsületsértési perbe keveredik – közvetlen munkatársa és jó barátnője, gróf Zichy Rafaelné férje válópere során megvádolja, hogy elszerette a feleségét. 60 tanút felsorakoztat állítása igazolására, ennek ellenére az irodalomtörténészek véleménye szerint politikai nyomás hatására a grófot ítélik el, miután a két nő becsületsértési és rágalmazási pert indít ellene. Tormay hívei politikai ellenfelei lejárató szándékát látják a vádban.Annyit mindenesetre sikerül elérnie gróf Zichynek, hogy Tormay ezután visszavonul a politikai élet napi harcaitól, az állandó szerepléstől.

1930-as évek

1935. május 22-én beválasztják a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába Madame Curie helyére. Kétszer vesz részt a genfi székhelyű bizottság munkájában: magyar tudományos kiadványok ügyében tárgyal román és cseh küldöttekkel, valamint a tanárok külföldi utaztatása, a múzeumok közti kapcsolatok, a szerzői jogok és a tankönyvrevízió ügyében tevékenykedik.Tormay, akárcsak Németh László, úgy véli, az íróknak is ki kell venni a részüket Magyarország újjáépítésének folyamatából.

1936-ban felterjesztik Nobel-díjra, melyről az Magyar Tudományos Akadémia 2013-ban, a fővárosi utcaelnevezés kapcsán a főpolgármester kérésére közreadott szakmai elemzésében így vélekedik: „Hogy élete végén két ízben is irodalmi Nobel-díjra jelölték, az nem megkérdőjelezhetetlen irodalmi teljesítményét, hanem inkább a jelölőbizottság egyoldalú elkötelezettségét, egyben az irodalmi élet végletes megosztottságát illusztrálja, hiszen olyan jelöltek között válogathattak volna, mint a pályája csúcsára ért Móricz Zsigmond vagy Babits Mihály.”

Élete utolsó évtizedében visszavonultan él mátraházi villájában gróf Ambrózy-Migassi Lajosnéval, és fő művének szánt történelmi regényén, Az ősi küldöttön dolgozik, míg a grófné szerkeszti A Magyar Asszonyt, és az életművet rendezi sajtó alá.

Tormay Cécile néhány évig tartó betegeskedés után szívelégtelenségben hal meg.

Utóélete

Temetése országos esemény; dolgozószobája bútoraiból és könyveiből emlékszobát hoznak létre, a Kőfaragó utcai ház falára emléktábla került, sőt maga az utca is Tormay nevét viseli 1945-ig.

Ebben az évben, a sztálinista diktatúra kiépülésének kezdetén azonban ledöntik a Károlyi-kertben álló Tormay-szobrot, kultuszának vége szakad, műveit betiltják, a MANSZ-ot ’48-ban feloszlatja a belügyminiszter.

Tormay neve és a Bujdosó könyv az 1998-as újrakiadásig feledésbe merül, azóta „egykönyves” szerzőként él a köztudatban, a vele kapcsolatos megnyilatkozások nagy része valamiképp ezzel a művével foglalkozik, annak szövegét idézi, elszakítva az életmű egészétől, illetve a korszaktól, amelyben született.

Az utca-elnevezési ügy során az MTA 2013-ban kiadott szakmai állásfoglalása, mely nem támogatta, hogy közterület legyen elnevezve az írónőről, többek között a következőket állítja: „Mind írói, mind közéleti tevékenységének vezérelve volt ugyanakkor a fajvédelem és a faji kategóriákban való gondolkodás. Népszerűsége és tekintélye révén hatékony képviselője és terjesztője volt annak a katasztrofális következményekhez vezető szemléletnek, amely a történelmet és a politikát „fajok” létharcaként próbálta értelmezni. Büszkén vallotta magát antiszemitának és fasisztának, e nézeteit sohasem vonta vissza. Az általa alapított és vezetett nőszervezet (MANSZ) támogatta a numerus clausus bevezetését. Mindezek alapján nem vitatható, hogy ideológusként és propagátorként szerepet játszott a későbbi önkényuralmi rendszer szellemi hátterének és társadalmi beágyazottságának kiépítésében.”

Források:

  •          Kollarits Krisztina: „Egy bujdosó írónő”: Tormay Cécile, in: Nő, tükör, írás
  •          Kollarits Krisztina: A biedermeier Pest regénye: Tormay Cécile: A régi ház, in: Nő tükör, írás
  •          Kádár Judit: Az antiszemitizmus jutalma: Tormay Cécile és a Horthy-korszak, Kritika, 2003/3. 9–12.
  •          mandiner.hu
  •          Onagy Zoltán: Tormay Cécile, in: Irodalmi Jelen

Fotók

Városok:

Szülőhely: Budapest

Tartózkodási helyek: Budapest, Mátraháza

Idővonal:

1875
születés éve

1892
novellákat kezd publikálni az Ifjú Magyarországban, a Magyar Géniuszban, a Virágfakadásban, a Fővárosi Lapokban és a Magyar Hírlapban

1900
megjelenik az Apródszerelem című novelláskötet

1905
megjelenik az Apró bűnök című novelláskötet

1911
megjelenik az Emberek a kövek között című regény

1914
megjelenik A régi ház című regény

1916
A régi ház című regényével elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját

1918
megjelenik a Viaszfigurák című novelláskötet; több társával megalapítja a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét

1920

megjelenik a Bujdosó könyv első része Az őszirózsás forradalom címmel

1921
megjelenik a Bujdosó könyv második része A proletárdiktatúra címmel

1922
dolgozni kezd a Napkelet című lap főszerkesztőjeként

1923
megjelenik a Megállt az óra című novelláskötet

1926

megjelenik Assisi Szent Ferenc: Fioretti című fordításkötete

1931
– megjelenik Magyar legendárium című fordításkötete

1934
megjelenik Az ősi küldött két kötete, A csallóközi hattyú és A túlsó parton címmel

1935
megjelenik a Virágok városa – Szirének hazája (útirazjok) című kötet; beválasztják a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába

1936
felterjesztik Nobel-díjra

1937
megjelenik Az ősi küldött harmadik kötete A fehér barát címmel; halál éve

Iskolák, munkahelyek:

Iskolái: magántanuló

Kiadói: Révay, Singer és Wolfner, Révai Irodalmi Intézet Nyomdája, Genius, Athenaeum, Franklin, Rózsavölgyi, Magyar Irodalmi Társaság

Folyóiratok: fjú Magyarország, Magyar Géniusz, Virágfakadás, Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Napkelet

Munkahelyek: Napkelet folyóirat főszerkesztője

Közéleti szerep: Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnöke, Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottsága

Oldalak

O. Nagy Zoltán: Tormay Cecile(Irodalomi Jelen)

Szerb Antal: Tormay Cecile (Nyugat)

Szolláth Dávid: Szórakoztató gyűlöletbeszéd. Tormay Cécile: Bujdosókönyv (hangfelvétel A nemzeti konzervativizmus irodalomszemlélete c. konferenciáról, MTA BTK Irodalomtudományi Intézet)

Free business joomla templates