Vasárnapi Kör

 

A Vasárnapi Kör a Lukács György és Balázs Béla filozófusok körül szerveződő baráti társaságból nőtte ki magát. E társaságba tartozott a kör egyetlen női alapítótagja, Ritoók Emma is. A kör 1915 decembere és 1918 decembere között működött - Balázs Béla szavait idézve - “ideális filozófiai akadémia”-ként, és részben az 1910-11-ben működő Szellem című, rövid életű folyóirat nyomán támadt űrt volt hivatott kitölteni. A lapot Lukács szerkesztette Fülep Lajossal, és a hivatalos akadémiai tudományosságtól független orgánumként kívánt működni. 1915-ben egy új közös filozófiai folyóirat indításának terve merült föl, melyet Ritoók Emma szeretett volna létrehozni Fülep Lajossal, de vitáik miatt a terv kudarcba fulladt. Néhány hónappal később azonban megalakult a Balázs Béla által vágyott Vasárnapi Kör. 

Balázs Béla így ír az első összejövetelről naplójában 1915. december 23-án:

“Szombatonként (illetve újabban vasárnap du.) >>férfizsúr<< van nálam, mely úgy indul, hogy talán egy akadémiájává nőhet a >>Szellem<<-nek és etikának. Csak komoly és metafizikus hajlandóságú emberek hivatnak meg. Minden új vendég előbb proponáltatik, és a társaság minden tagjának van vétójoga. Már az első alkalommal oly jól sikerült, olyan >>jó levegőt<< éreztünk mindnyájan, hogy valamennyi itt voltnak szívügye lett.” 

A Vasárnapi Kör (akárcsak az előzményét jelentő Szellem című lap) létrejöttével egyrészt a hivatalos filozófiai intézményrendszer, másrészt a korra jellemző hivatalos filozófiatudomány pozitivizmusának kritikáját fogalmazza meg. Azaz a tények tisztelete, a filozófia tudományos megközelítése, a racionalitás, az ember természeti lényként való felfogásával szemben kínál alternatívát a spirituális és metafizikus gondolkodás előtérbe helyezésével. A Vasárnapi Kör tehát erősen “ellenkulturális” jellegű csoportosulás. Tagjainak világnézete etikai idealizmusnak nevezhető, melynek mélyén dualista világkép fedezhető fel: a “közönséges élet” és a valódi “értékvilág” kettőssége. Lukács filozófiájában az élet és a lélek fogalmai állnak egymással szemben: az élet mint az embertől idegen erők, az intézmények és konvenciók világa, és a lélek mint az emberi élet szubsztanciája. Ez a felfogás vezet később a kör tagjainak politikai radikalizmusához, az 1918-as őszirózsás forradalomban való részvételükhöz, később a bolsevik politika felvállalásához. 

A kör létezési módja az élőszavas eszmecsere, a találkozókat Balázs Béla Naphegy utcai lakásán tartják, első alkalommal Balázson kívül Lukács György, Zalai Béla, Ernst Bloch, Ritoók Emma vannak jelen, ám ahogy Balázs is megjegyzi naplójában, a kör hamarosan kiszélesedik, és tagjai között tudhatja Hausert, Polányi Mihályt, Révész Gézát, Antal Frigyest, Lesznai Annát, Láng Juliskát. Tehát a “férfizsúr” újabb női tagokkal bővül, ám egyetlen állandó női résztvevője továbbra is Ritoók Emma marad. A magot Lukács, Mannheim, Hauser, Fogarasi, Ritoók alkotja. Később újabb emberek csatlakoznak a csoporthoz: Fülep Lajos, Tolnay Károly, és alkalmanként Révai József, Bartók Béla és Kodály Zoltán is részt vesz a sokszor hajnalig tartó beszélgetésekben. 

Inspiráló légkörről számolnak be az utólagos beszámolók, emlékezések. Lesznai Anna visszaemlékezéséből tudjuk, hogy nem hivatalos formában Lukács elnökölt, ő határozta meg, miről fognak beszélni. Mindenféle témáról szó esett: festészetről, folklórról, történelemről és sokszor szerelemről, szerelemfilozófiáról. Gyónni is kellett a résztvevőknek, ami azt jelentette, hogy el kellett mondaniuk egy esetet, amikor saját cselekedetüket rossznak, nem helyesnek ítélték, s aztán azt közösen mérlegelték, megbeszélték. 

A kör politikai beállítottságát többek között Lesznai visszaemlékezéseiből ismerhetjük: a kör “politikai attitűdjét durván >>baloldali beállítottságúként<< lehetne jellemezni; helyesebb azonban, ha azt hangsúlyozzuk, mennyire apolitikusak voltak valamennyien. A csoport valójában inkább hasonlított vallásos gyülekezetre, mint politikai klubra: az összejöveteleknek szertartásos, kvázi vallásos jellegük volt, a résztvevők kötelesek voltak mindenről a teljes igazságot mondani.” 

Az emlékezésből az is kiderül, hogy egyfajta megváltáshangulat uralkodott közöttük. Ez összefügg a ‘19-es messianisztikus marxizmussal, még akkor is, ha Lukács később tagadta, hogy a kör “prebolsevik gyülekezet lett volna”. Bár igaz, hogy a kör tagjai akkor még nem, vagy csak felületesen ismerték Marx műveit. 

1917-ben intézményesül a Vasárnapi Kör a Szellemi Tudományok Szabad Iskolája formájában. Az új spiritualizmus és idealizmus világszemléletének terjesztésére hirdetik meg előadásaikat, melyeket a kör tagjai tartják. 

Ugyanebben az időben kezdenek kiéleződni a zsidó-nemzsidó ellentétek - Ritoók Emma, aki életkora, neveltetése, szociokulturális háttere okán is kilóg a csoportból, kezd elszakadni tőlük, úgy érzi, származási különbségek miatt nem jöhet létre igazi kommunikáció közte és a csoport többi tagja között. Ritoók, aki az úri középosztály tagjaként kivívja a modern, független nő státuszát, mégsem tud teljes mértékben elszakadni saját osztálya pozícióját féltő magatartásától. 1917-ben megjelenik cikke, melyben kifejti antiszemita nézeteit - ezután nincs több adat arról, hogy közreműködés jött volna létre közte és a kör között. 

A Vasárnapi Körön belül is szakadás történik: a konzervatív és a progresszív idealizmus útjai szétválnak. A kör tagjai politikailag is radikalizálódnak, részt vesznek az 1918-19-es eseményekben, egy részük a kommunista pártba is belép. Részt vállalnak a történeti Magyarország állami és politikai viszonyainak radikális lebontásában egy radikális utópia képviselőiként.

Ritoók Emma regényben örökíti meg a Vasárnapi Kör történetét és alakjait. A könyv 1922-es jelzettel 1921 végén jelenik meg A szellem kalandorai címmel, a szöveg a kulcsregény és a pamflet műfaját ötvözi. Nem lehet tudni, mennyire azonos a korábbi, Fülep Lajos által bírált változatokkal, de az biztos, hogy ‘19 után újraírta és továbbfejlesztette a regény ősváltozatát. A regény irodalmi műként értékelhetetlen, kortörténeti dokumentumként funkcionálhat csupán. Egykori szellemi közegéről adott elutasító jellemzés jellemző kortünet, a könyv az asszimiláns zsidó identitástudat bírálatának is regénye. Ritoók számára 1918-19 nem kudarcba fulladt kísérlet valódi problémák megoldására, a felszabadulásra, hanem torzult emberi lelkek önérvényesítésének logikus következménye.

Forrás: Lengyel András, A Vasárnapi Kör "renegátja". A gondolkodó Ritoók Emmáról = Uő., Utak és csapdák, Bp., Gondolat, 1994. 7-77.

Free business joomla templates